Mentálhigiénés segítő beszélgetés

Az önismeret útján elindulni számomra olyan, mint egy sötét alagútba besétálni. Kezdetben homály fedi, hogy hová vezet és milyen hosszú lesz, vagy meddig tart majd átjutni rajta. Elindulni azonban érdemes, megtorpanni, elbizonytalanodni, félni útközben teljesen természetes. Jó tudni viszont, hogy ha elindulunk, bármi megtörténhet, ezt a bármit pedig senki nem tudja előre. Életünk során nem egy ilyen szimbolikus alagúton kell átjutnunk, mert önmagunk megismerése és a fejlődés élethosszig tart. Hiszem, hogy elszántsággal, kitartással az átjutáshoz szükséges hit és bizalom előbb utóbb megszületik. Később pedig ez ad erőt ahhoz, hogy a biztonságos kapaszkodókat elengedve bátrabban merjünk belépni ismeretlen helyzetekbe, hogy az elkerülhetetlen krízisek mellett felismerjük, mikor kell nekünk dönteni a változás mellett. Félni az újtól, az ismeretlentől természetes, de könnyebb mindezt elviselni, ha valaki mellettünk van közben.